A szeptemberi berlini választás győztese a lakbérek megfékezését és a nagy ingatlancégek lakásainak köztulajdonba vételét ígérte. Az új baloldali koalíció létrejötte azonban az antiszemitizmus körüli vita miatt is bizonytalan. Közben egyre sürgetőbb kérdés, ki és miből teremthet megfizethető otthonokat.
A cím és a kivonat a kiadóé, változtatás nélkül idézzük.
Az új baloldali koalíció létrejötte azonban az antiszemitizmus körüli vita miatt is bizonytalan.
Rónay Tamás kapcsán: túlnyomórészt semleges
negatív 0% · semleges 100% · pozitív 0%Automatikus becslés, nem szerkesztői értékelés.Egy módosítás önmagában nem jelent rosszhiszeműséget (lásd a módszertant).
Berlinben a lakásválság hozta el a Balpárt győzelmét, de a kisajátítás megosztja a baloldalt - Népszabadság
A szeptemberi berlini választás győztese a lakbérek megfékezését és a nagy ingatlancégek lakásainak köztulajdonba vételét ígérte. Az új baloldali koalíció létrejötte azonban az antiszemitizmus körüli vita miatt is bizonytalan. Közben egyre sürgetőbb kérdés, ki és miből teremthet megfizethető otthonokat.
Külföld Berlinben a lakásválság hozta el a Balpárt győzelmét, de a kisajátítás megosztja a baloldalt A szeptemberi berlini választás győztese a lakbérek megfékezését és a nagy ingatlancégek lakásainak köztulajdonba vételét ígérte. Az új baloldali koalíció létrejötte azonban az antiszemitizmus körüli vita miatt is bizonytalan. Közben egyre sürgetőbb kérdés, ki és miből teremthet megfizethető otthonokat. 2026. október 16. Beállítás elsődleges forrásként A berlini lakásválság politikai következményeit jól mutatja a szeptember 20-i tartományi választás eredménye. A Balpárt (Die Linke) a szavazatok 25,7 százalékával első lett, majdnem megkétszerezve korábbi támogatottságát. A kereszténydemokraták 18,8, az Alternatíva Németországnak (AfD) 16,3, a Zöldek 14,3, a szociáldemokraták pedig 12,1 százalékot szereztek. Az október 12-én véglegesített eredmény alapján a 153 tagú parlamentben a Balpártnak 45, a CDU-nak 33, az AfD-nek 29, a Zöldeknek 25, az SPD-nek 21 hely jutott. A baloldali-zöld többség így számszerűen adott, a közös kormányzás feltételei azonban korántsem. A győztes párt vezető politikusa, Elif Eralp azzal kampányolt, hogy Berlinnek határozottan be kell avatkoznia az ingatlanpiacba. A központi ígéret a nagy lakásvállalatok állományának társadalmasítása volt. A terv támogatói szerint az olyan alapvető szükséglet, mint a lakhatás, nem függhet kizárólag a piaci megtérüléstől. Az ellenzők úgy tartják, hogy a tulajdonviszonyok átrendezése óriási kártalanítási kötelezettséget teremt, és elriaszthatja a beruházókat. A vita súlyát az adja, hogy a német fővárosban a lakosság túlnyomó része bérlakásban él. A Balpárt, a Zöldek és az SPD közötti puhatolózó tárgyalások október 13–14-én válságba jutottak. A szociáldemokraták és a Zöldek az antiszemitizmussal kapcsolatos korábbi megállapodás érvényességét kérdőjelezték meg, miután a Balpárt frakciójába bekerült egy Izraellel kapcsolatos kijelentései miatt vitatott képviselő. Október 14-én este a három párt tisztázta, hogy az antiszemitizmus elleni közös nyilatkozat érvényben marad, és a koalíciós egyeztetések folytatódhatnak. Az új tartományi kormány összetételéről és programjáról továbbra sincs végleges megállapodás. Berlin lakhatási gondjai hosszabb idő alatt alakultak ki. A népesség növekedését és a városba irányuló munkaerő-vándorlást az új lakások építése nem követte kellő ütemben. A drága építőanyagok, a finanszírozási költségek, az építési telkek szűkössége és a lassú engedélyezési eljárások tovább nehezítették a kínálat bővítését. Emiatt az elérhető lakásokért éles a verseny, különösen a belső kerületekben, és sok bérlő még akkor sem tud olcsóbb vagy megfelelőbb otthonba költözni, ha jelenlegi lakása már nem felel meg az igényeinek. A drága lakásokból lett választási ügy A berlini beruházási bank, az IBB legutóbbi lakáspiaci jelentése szerint 2025-ben az újonnan meghirdetett lakások medián bérleti díja 15,78 euró volt négyzetméterenként. Ez 2016-hoz képest 75,3 százalékos emelkedés, bár a korábbi nagy drágulás után 2025-ben az ajánlati árak lényegében stagnáltak. A belvárosi lakásokért ennél jóval többet is kérhetnek: Mitte kerületben a medián 20 euró volt. Fontos különbség, hogy ezek hirdetési árak, nem a már hosszabb ideje lakásukban élők tényleges átlagos lakbérei. A meglévő bérleti szerződésekben fizetett díjak rendszerint alacsonyabbak, de ez éppen a lakáspiac mozdulatlanságát erősíti. Aki régebbi, kedvezőbb szerződését elveszíti, sokszor jóval drágább ajánlatokkal találkozik. Az IBB szerint az újonnan meghirdetett lakások bérleti díja már több mint kétszerese a helyben szokásos összehasonlító bérleti szintnek. A magánpiacon megfizethető lakást keresők ezért más-más nézőpontból ugyanazzal a nehézséggel szembesülnek: kevés a hozzáférhető otthon. A német jog ugyan tartalmaz bérleti díjféket, a Mietpreisbremse azonban meghatározott feltételek mellett elsősorban az új bérleti szerződések díjának megállapítását korlátozza. A már fennálló szerződések emelésére más rendelkezések vonatkoznak. A részletszabályok és a kivételek miatt a korlátozások hatása egyenetlen, s nem képesek önmagukban megszüntetni a lakáshiányt. Az újépítésű lakások piacán különösen magasak az árak: az IBB 2025-re 19,97 eurós medián négyzetméterárat mért. Mit jelentene a nagy ingatlancégek társadalmasítása? A nagy lakásvállalatok köztulajdonba vételének gondolata nem most született. A Deutsche Wohnen & Co. Enteignen kezdeményezés 2021-ben népszavazást szervezett arról, hogy Berlin dolgozzon ki törvényt a háromezer lakásnál többel rendelkező nagy magántulajdonosok állományának társadalmasítására. A többség támogatta a kezdeményezést, a referendum azonban jogilag nem kötelezte a városvezetést a kisajátítás végrehajtására. Az azóta eltelt években a megvalósítás elakadt, a választási kampányban azonban a kérdés ismét központi szerephez jutott. A kezdeményezők az alaptörvény 15. cikkére hivatkoznak, amely meghatározott vagyontípusok köztulajdonba vagy közösségi gazdálkodásba vonását lehetővé teszi kártalanítás mellett. Ez nem azonos az egyes épületek egyszerű állami megvásárlásával. A jogi feltételekről korábban szakértői testület is vizsgálódott, de az esetleges szabályozás pontos formáját és a kártalanítás mértékét még politikai és jogi viták övezik. A javaslat nagyságrendileg több százezer lakás tulajdoni helyzetét érinthetné. A költségekre rendkívül eltérő becslések születtek, attól függően, hogy a lakásokat milyen értéken vennék figyelembe. A piaci értékhez közelítő számítások több tízmilliárd euróról szólnak, míg az alacsonyabb kártalanítást feltételező modellek kisebb terhet mutatnak. Ezeket nem szabad biztos költségvetési tényként kezelni: az összeghez jogi döntések, hitelfeltételek és a társadalmasított lakásállomány jövőbeli bevételei egyaránt kapcsolódnak. Az ellenzők attól tartanak, hogy a pénz és a politikai figyelem elvonódik az új lakások építésétől. Ráadásul a tulajdonosváltással nem keletkezik több lakás. A köztulajdonba került állományban lehetőség nyílhat a bérleti feltételek hosszú távú alakítására, de a kínálat növeléséhez beruházásokra is szükség van. Az ingatlanpiaci szereplők szerint a kisajátítás bizonytalansága visszafoghatja a fejlesztéseket, támogatói viszont azt hangsúlyozzák, hogy a tisztán magánpiaci építkezés évtizedek alatt sem biztosított elegendő megfizethető lakást. A két állítás különböző időtávokra és lakossági csoportokra vonatkozik. Bécs példája és a berlini koalíció próbája A reform hívei gyakran hivatkoznak Bécsre. Az osztrák fővárosban az önkormányzati és a közhasznú lakásépítés több nemzedékre visszanyúló hagyomány: az 1920-as évek „vörös Bécsének” programja az olcsó bérlakásokat a várospolitika egyik alapjává tette. Azóta a városi tulajdonú és nonprofit szereplők lakásállománya a bérleti piac meghatározó része maradt. A rendszer erőssége nem egy egyszeri nagy tulajdonátrendezés, hanem az évtizedeken át fenntartott intézményi, finanszírozási és építési háttér. A bécsi tapasztalat ugyanakkor nem ültethető át változtatás nélkül Berlinbe. Az osztrák bérleti szabályozás is többféle lakást és szerződést különböztet meg. A szabályozott körbe tartozó lakbérek 2026-os emelésének felső határa egy százalék, míg a szabadpiaci szerződésekre más, az inflációhoz igazodó rendelkezések érvényesek. Berlinben a következő hetekbeneldől: képes-e a három baloldali és zöld párt tartós politikai megállapodásra, és milyen intézkedésekkel enyhítenék a lakhatási válságot. Még a témában lakhatási válság Berlin Die Linke Bérlakások Kisajátítás Ezt is ajánljuk