Tom Cruise teljesen elszabadul az év legőrültebb mozifilmjében
A Diggerben ő a főgonosz, a környezetet pusztító megalomán oligarcha.
A cím és a kivonat a kiadóé, változtatás nélkül idézzük.
A Diggerben ő a főgonosz, a környezetet pusztító megalomán oligarcha.
A cím és a kivonat a kiadóé, változtatás nélkül idézzük.
Részlet a Digger című filmből Fotó: Intercom Tom Cruise új filmje, a hazai mozikban október 1-jén debütáló Digger több szempontból is kakukktojás, mert a hollywoodi sármőr ezúttal egy igazi rohadékot,
Tom Cruise kapcsán: vegyes
negatív 53% · semleges 17% · pozitív 30%Automatikus becslés, nem szerkesztői értékelés. az egész esemény hangneme →4. a 5 cikk közül
2026. szeptember 29., 15:20 az első · az utolsó 3 órával később jelent meg. A megjelenés sorrendje nem azt jelzi, ki jutott elsőként az információhoz.Egy módosítás önmagában nem jelent rosszhiszeműséget (lásd a módszertant).
Tom Cruise teljesen elszabadul az év legőrültebb mozifilmjében
A Diggerben ő a főgonosz, a környezetet pusztító megalomán oligarcha.
Ha valaki akcióhőst keres magának a filmjébe, és a piszkos anyagiak nem jelentenek akadályt, akkor Tom Cruise-zal biztosan nem lő mellé. A 64 éves amerikai ikon nagyon jól tartja magát, örök fiatalságának és mozgékonyságának köszönhető, hogy még mindig szinte egyedül viszi a hátán a néha nyekergő Mission: Impossible -franchise-t, de a Top Gun: Maverick ben is hozta a kötelezőt már tapasztaltabb, a kiscsikókat támogató pilótaként. Részlet a Digger című filmből Fotó: Intercom Tom Cruise új filmje, a hazai mozikban október 1-jén debütáló Digger több szempontból is kakukktojás, mert a hollywoodi sármőr ezúttal egy igazi rohadékot, bizonyos Digger Rockwellt, a mohó és sajnos telhetetlen olajmágnás-oligarchát alakítja. És nem csak a viselkedését tekintve felismerhetetlen Tom Cruise ebben a szerepben, a Diggerben végre tényleg úgy néz ki, mint egy hatvanas éveiben járó csávó: ráncos, túlsúlyos, és ahol nem őszül, ott kopaszodik. A Digger nekem már az előzeteseivel szimpatikussá tette magát, pedig az első teaserekből még csak sejteni sem lehetett, hogy miről lesz szó. Annyi volt egyértelmű, hogy Tom Cruise most nagyon más lesz, mint általában, ráadásul egy olyan rendező, Alejandro G. Inarritu alkotásában, aki olyan furcsa, művészfilmes néznivalókat tett le nekünk az asztalra, mint a Birdman , a Babel és A visszatérő . Utóbbiért Leonardo DiCaprio megkapta első Oscarját, ami, valljuk be, nagyon kijárt már „szerencsétlennek”. A történet főszereplője egy rettenetesen önimádó figura, Digger Rockwell, akinek hiába a mérhetetlen vagyona, nem sokan képesek elviselni, ennek is köszönhető, hogy Tom Cruise karaktere valami eszméletlenül ragaszkodik a macskájához. Az egyetlen bibi az egésszel, hogy szegény cica már azt se tudja, merre van az előre, Digger ugyanis tényleg mindent megtesz azért, hogy négylábú barátja a lehető legtovább éljen. Konkrétan a macsek már a 38. életévét tapossa, amikor először látjuk a filmben. Apróságnak tűnik, de jól megalapozza Digger karakterét az a tény, hogy a borderline állatkínzástól sem riad vissza, amikor a céljairól van szó, a hosszú, szinte már túlnyújtott bevezető szakasz azonban szükséges ahhoz, hogy megértsük a továbbiakat. Alapvetően Digger egy kitartó és véresszemű karakter, aki meg van győződve róla, hogy a falig, sőt még annál is tovább el kell mennie az embernek, ha győzni akar. Valahogy így eshet meg, hogy az egyik olajfúró létesítménye olyan globális katasztrófát, vagy legalábbis annak lehetőségét okozza, hogy még az amerikai elnök (John Goodman) is összecsinálja magát a hír hallatán. Digger mohósága az oka, hogy egy baromi nagy jéghegy elindul Európa felé, és ha nem állítják meg, sok százezer ember halhat bele. Össze is áll a kupaktanács, mi meg ott ülünk a vászon előtt, és nem tudjuk eldönteni, hogy elborzadjunk, röhögjük szét az agyunkat a látottakon, vagy a kettő keveréke lenne ildomos. Részlet a Digger című filmből Fotó: Intercom A jó szatíra ismérve, hogy összezavar és kínos helyzetbe hoz, a Digger pedig tokkal-vonóval megteszi mindezt. Az alapszituáció önmagában annyira groteszk, hogy Tom Cruise olajmágnása igazából már nem is kellene ahhoz, hogy maximumra tolja bennünk a szekunder szégyenérzetet. És akkor a kényelmetlen szituációhoz hozzájárulnak még az olyan kellemetlen snittek is, amikor az Egyesült Államok kupaktanácsában azzal viccelődnek, hogy majd kikérik a jelenlévő nők véleményét. Ja, bocs! Nők a döntéshozók között nincsenek. Ergo Inarritu bátran viccel még politikailag nem korrekt dolgokkal is. El tudom képzelni, hogy a Digger itt-ott agyvérzést vált majd ki pár nézőből. Tom Cruise-t felüdülés egy ennyire elborult szerepben látni, és a főszereplő köszöni a lehetőséget, él is vele. Amikor éppen kifogyna a szél a film vitorlájából, akkor Digger karaktere, az ő őrülete lendíti előre ezt az egész cirkuszt. Meg kell hogy mondjam, a Digger elvont, és a modern társadalomra meglepően komplexen reagáló szatíra lett, már csak azért, mert a készítő keretes szerkezetbe tette a sztorit. Erről többet nem nagyon árulnék el, mindenki fedezze fel magának, nekem az év egyik legnagyobb mozis megdöbbenését hozta el a csavarjával. Itt van az a pont, amikor újfent kalapot kell emelni Tom Cruise előtt, aki még kettős szerepben sem bicsaklik meg. Valami hasonló elmondható amúgy a Riz Ahmed-féle Ganeshről is, az elnök asszisztenséről és tudósáról, aki amilyen pipogya alaknak tűnik, épp annyira állja a sarat az álnok és diktatórikus Diggerrel szemben, de a haldokló elnököt játszó John Goodman is megéri a pénzét. Még úgy is, hogy Inarritu olyan, egyébként remek színészeket hagyott alig lényeges mellékszerepekben eltörpülni, mint Sandra Hüller és Emma D’Arcy. Egyedül Jesse Plemonsszal nem tudott kiszúrni a direktor, aki akkora tehetség, hogy alig néhány perc alatt lopja a show-t, és a karizmája Tom Cruise-éval vetekszik. Tényleg döbbenet! A megbicsaklásokról annyit érdemes még elmondani, hogy a Digger néha zavaróan közel kerül ahhoz, hogy szétessen darabjaira, a fő szál aktualitása, humora és össznépi tragédiája, na meg a remeklő, egyértelműen Oscarra hajtó Tom Cruise az, aki összetartja a filmet. Na meg az is, hogy a Digger eléggé meta, sokkal mélyebbre áskál modern társadalmunk rákfenéibe, mint ahogy azt az ember várná. Kicsit érezni is rajta, hogy helyenként a megdöbbentési szándék vezette Inarritu kezét, és bármilyen szinten rigid, feszes, klasszikus forgatókönyv nem állt rendelkezésre. Még azt is el tudom képzelni, hogy a színészek itt-ott erősen rögtönöztek. De ha így tudnak improvizálni, egy ennyire elborult, gyomorba vágó társadalomkritikát tudnak lerakni az asztalra, akkor túl sok panaszunk nem lehet. Még úgy se, hogy a Diggert nyilvánvalóan sokan nagyon hangosan fogják utálni. Ők azok, akik vélhetően nem értik, vagy nem akarják érteni, mire ment ki ez az egész játék. 9/10 A Digger október 1-jén érkezik a hazai mozikba, mi a premier előtti sajtóvetítésen láttuk.
Index index.hu · aktív · 671 cikk a héten
a forrás oldala →