Újabb rejtélyes nyomokat találtak a torinói lepelen
A tudósok továbbra sem tudják végérvényesen eldönteni a textil pontos korát.
A cím és a kivonat a kiadóé, változtatás nélkül idézzük.
Hivatkozások
linkek a cikk szövegében- hivatkozott oldalnature.commegnyitás
Mit tudunk a cikkről
géppel kinyerve a címből és a kivonatból, hibázhat- ki
- Jézus Krisztus
- Geoffroi de Charny
- Kapu Tibor
- Gianni Barcaccia
- Pacific Press
- miért
Ugyanakkor az évszázadok során felhalmozódott kiterjedt biológiai szennyeződések miatt a szakemberek továbbra sem tudják egyértelműen megállapítani, hogy az ereklye a Krisztus utáni 1.
Mondatok hangnem szerint
csak a cím és a kivonat · Jézus Krisztus kapcsán- Újabb rejtélyes nyomokat találtak a torinói lepelen
- A tudósok továbbra sem tudják végérvényesen eldönteni a textil pontos korát.
Módosítások
A forrás a megjelenés után módosította ezt a cikket
Egy módosítás önmagában nem jelent rosszhiszeműséget (lásd a módszertant).
Cím
Újabb rejtélyes nyomokat találtak a torinói lepelen
Lead
A tudósok továbbra sem tudják végérvényesen eldönteni a textil pontos korát.
Szöveg
2026.09.28. 18:12 Újgenerációs DNS-szekvenálási eljárással vizsgálták meg a torinói lepelből származó textilszálakat. A kutatók ritka, közel-keleti genetikai vonalat és sós környezetet kedvelő mikroorganizmusokat mutattak ki a lenvásznon, ami akár a Holt-tenger környéki jelenlétre is utalhat. Ugyanakkor az évszázadok során felhalmozódott kiterjedt biológiai szennyeződések miatt a szakemberek továbbra sem tudják egyértelműen megállapítani, hogy az ereklye a Krisztus utáni 1. századi Júdeából, vagy a középkori Európából származik-e. A torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzött lenvászon a történelem egyik leghíresebb és legrészletesebben vizsgált műtárgya. A tradíció szerint Jézus Krisztus halotti lepléről van szó, amelyen egy keresztre feszített férfi testének halvány kontúrjai láthatók. A relikvia első feljegyzett történelmi feltűnése a 14. század közepére tehető, amikor egy Geoffroi de Charny nevű lovag kiállította a franciaországi Lirey városában. Bár egy 1988-as radiokarbonos kormeghatározás a szövetet középkori eredetűnek minősítette, a vászon eredetéről szóló tudományos vita a mai napig nem zárult le. Közel-keleti DNS és a Holt-tenger sós nyomai A Gianni Barcaccia által vezetett olasz kutatócsoport egy 1978-as vizsgálat során eltávolított tizenkét textilszálat elemzett modern szekvenálási eljárással. A Múlt-kor beszámolója szerint a szakemberek kimutatták a H33-as anyai DNS-vonal jelenlétét, amely napjainkban meglehetősen ritkának számít, és elsősorban a Közel-Keleten, különösen a drúz közösségek körében fordul elő. A genetikai nyomok mellett magas sótartalmú környezetet kedvelő mikroorganizmusokat, úgynevezett archaeákat is találtak a szálakon. Ezek jelenléte arra utal, hogy a lenvásznat egykor sós víz, például a Holt-tenger közelében tárolhatták, vagy magának a lennek a feldolgozása során használtak ilyen vizet. A torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzött lenvászon Fotó: Pacific Press / Northfoto Szennyeződések: A mintavételező professzor genetikai kódja is a leplekre került A genetikai elemzés ugyanakkor rendkívül kiterjedt, modern kori biológiai szennyeződést is feltárt, ami megnehezíti az eredeti állapot pontos rekonstruálását. A minták egy részénél például az askenázi zsidóságra jellemző genetikai vonal dominált, erről azonban kiderült, hogy megegyezik Pierluigi Baima Bollone professzor profiljával, aki az 1978-as mintavételt végezte. A vásznon emellett nagy mennyiségben azonosítottak emberi bőrhöz köthető baktériumokat, amelyek a szövet évszázadokon átívelő, többszöri érintését bizonyítják. Az emberi maradványok mellett állati és növényi DNS is felhalmozódott a szálakon: Európai növények: A legjellemzőbb biológiai nyomok az 1400-as és 1500-as években nemesített európai sárgarépafajtákhoz tartoztak. Amerikai fajok: Újvilági eredetű növények, például kukorica és paradicsom genetikai töredékeit is megtalálták a szöveten. Levantei hiány: Egyetlen kimutatott növényfaj sem volt kizárólag a levantei térségre jellemző. A botanikai vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy a textílián lévő mikroszkopikus anyagok döntő része az utóbbi évszázadok során Európában rakódott le rá. A fehérjevizsgálatok szintén nem mutattak ki ókori biológiai anyagot a vizsgált szálakon.